Nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus)

Jelenleg csak standard (kiállítási minőségű) madarakat tenyésztek!

Hullámos papagáj után talán ez a második legelterjedtebb fogságban tartott papagáj faj. Egyaránt alkalmas szobai madárként, egy kis odafigyeléssel hamar kezes madár válik belőle. Több tőlem származó szülők által nevelt madárról kaptam azt a visszajelzést, hogy kezes madarak váltak belőlük. Ez is azt bizonyítja, hogy felesleges kézzel neveltet venni, hiszen kellő odafigyeléssel kezessé tehetjük a kedvencünket. Hangja nem túl hangos, inkább csak reggel, és napnyugta körül hallatja jobban, rikácsolás sem annyira jellemző rájuk. Természetesen a legideálisabb hely számukra egy kerti röpde, ahol többi fajtársával lehet együtt. Nimfa a kakadufélék legkisebbik tagja, fejétől a farka végéig 32cm hosszú. Táplálása sem bonyolult, az alap nimfáknak való keveréken kívül, (ami tartalmaz: vörös,- sárga köles, zab, fénymag, napraforgó, szeklice, muhar, és kendermagot) egészítsük ki még zöld eleséggel (pitypang, tyúkhúr, pásztortáska, kövér porcsin, stb.), és gyümölcsökkel, bár a nimfák ezt kevésbé fogyasztják. Mindig gondoskodjunk elegendő rágcsálni valóról, én minden madaramnak adok rendszeresen fűzfagallyakat. A csőrkoptatáson kívül, jó elfoglaltság, és a friss rügyeket elfogyasztva még további hasznos vitaminokhoz is hozzájutnak.
 
 
   

A nimfapapagáj tenyésztése nem nehéz, ekkor fehérje dúsabb táplálékot biztosítsunk számukra. Költést csak egészséges, kellően felkészített madaraknak engedjük, különben tojásrakási, vagy fiókanevelési problémák fordulhatnak elő. Ajánlott odú méret legalább 25x25cm-es alapterületű legyen, magassága pedig 35cm körüli, és 7-8cm átmérőjű a bebúvó nyílással. Személy szerint jobban szeretem az olyan kivitelű odúkat, melyeknek az egyik oldalán van "kémlelő nyílás" kialakítva, így nem kell minden fészekkontrollkor leakasztani, és a madarakat is kevésbé zavarjuk a költésben. Az aljába tehetünk apró méretű forgácsot, vagy fűrészport, legalább 3-4cm vastagon. Majd ebben a madarak kialakítják a tojások helyét.

A fészekalj 4-7 tojásból áll, amin a hím és a tojó felváltva ül, és 18-21.nap körül kelnek ki. Általában az első  tojás után még nem kotlik meg a tojó, inkább a másodiknál szokott. Újabb tojásokat két naponta rak le. Párban, és kolóniában is költethető, de ekkor a domináns hímek elnyomhatnak más hímeket, ami sok fiatlan tojást eredményezhet. A kolóniás költést azért sem ajánlom, mivel az aktívabb hímek pározhatnak több tojóval, így fogalmunk sem lesz a fiókák pontos szüleiről.   Az ajánlott gyűrű méret belső furata 5,5mm.

   

A nimfa papagájok megfelelő körülmények között szinte az év bármely szakában költésre bírhatók, de ez nem jelenti azt, hogy tanácsos is! A legoptimálisabb az, amikor a madarakat télen pihentetjük, majd tavaszra felkészítjük őket, és április-május körül  megkezdjük a költetésüket. Mivel a tojókat a tojás rakás eléggé megviseli, így két költésnél többet ne engedjünk a madaraknak. Meg kell adni a pároknak a pihenési, és regenerálódási lehetőséget, még ha ösztönből újra szeretne tojni. A házi kedvencnek tartott madarakra is tavasszal rájön egy költési hullám, és előfordul egy-egy tojást letojik, de nem kell vele foglalkozni, el kell venni tőle. Van aki ilyenkor odút tesz fel nekik, de ezzel csak az ösztöneit ébresztik fel még jobban.

A nimfákat mivel páronként költetem, nekem legjobban az épületben való költetés vált be a legjobban. Ennek egyik oka az, hogy tudatos párosítás miatt a kolóniás tartásnál nem biztos egy-egy madár szülei az aktívabb hímek miatt. Továbbá a párba állított madarak nem mindig harmonizálnak elsőre, és az épületben kevesebb inger éri őket. Fészekalj számától függően maximum két költés engedek egy párnak, és utána a kertben nagy röpdékben pihenhetnek egészen őszig. A másik madárházban is hasonló körülmények között tudok költetni további párokat.

       

A fiókanevelés ideje alatt mindig legyen a szülők előtt elegendő lágy eleség. Próbálkoztam több félével is, de nálam a főtt tojást eszik a legszívesebben (nyáron a nagy melegben pedig gyári tojásos lágy eleséget kapnak), és a csíráztatott magvakat. Ha kirepültek a fiatalok, akkor is adjuk tovább a lágy eleséget, mivel ezt könnyebben tudják fogyasztani, és fokozatosan szoknak hozzá a keményebb magvakhoz.  Ez az időszak fontos a madarak táplálása szempontjából, mivel ilyenkor kell velük megismertetni mindenféle ehető zöldséget, gyümölcsöt, és elkerülhető az egyoldalú táplálkozás. Sajnos előfordul még mindig, hogy sokaknál a madarak a magvakon kívül semmi mást nem esznek, de ha esetleg felkínálják, mivel ismeretlen, hozzá se nyúlnak. Ez pedig komoly egészségkárosodáshoz vezethet hosszútávon. A kirepült nimfa fiókákat körülbelül két hét után szoktam leválasztani, ha már látom önállóan enni őket. Ekkor átrakom őket egy nagy röpdébe a többi fiatal, és pihenős nimfák közé, így tovább tudnak szocializálódni.

       

A nimfák költése nálam kizárólag páronként történik, így a hordozó madarak 100%-osan csak a saját szüleik génjeit örökítik tovább! Öröklődéssel, és genetikával kapcsolatban a "genetika" menüpontban olvashat.

Képek:

       
       
       

További képeket a madaraimról a galériában talál.